kallós
kallós melléknév és főnév (régies)
I. melléknév
1. Olyan <gép, malom, műhely>, amellyel v. amelyben kallóval (II. 2) dolgoznak, kallózást végeznek. Éreztem, hogy a szíve úgy ver, mint a kallós malom. (Gárdonyi Géza)
2. Olyan <anyag>, amelyet kallózással kezeltek; kallózott. Kallós posztó.
II. főnév -t, -ok, -a Az a személy, aki kallóval (II. 2–3) dolgozik, akinek kallója van. Ezt a gyapjút a kallós finomította. A bőrt kallóshoz vitte. A kallóssal szerződést kötött.
kallósság.
