kallódik
kallódik tárgyatlan ige -ott, -jék (-jon) (csak 3. személyben)
1. (elavult) <Szövet> a kallózás során tömörebbé, tömöttebbé s így tartósabbá válik.
2. <Tárgy> senkitől számon nem tartva ide-oda hányódik. Iratai halála után a padláson kallódtak, míg az egerek szét nem rágták őket. A múlt héten még láttam a mikrométert, ott kallódott egy csomó szerszámmal együtt a műhely sarkában.
3. (ritka) <Személy> nem tud neki való környezetet, életformát, állást találni, úgy hányódik-vetődik az életben, hogy hozzá méltatlan viszonyok közé kerül. Manapság a faluról Pestre került fiatal segédmunkások már nem kallódnak, hanem otthonra találnak a munkásszállókban.
Igekötős igék: elkallódik.
kallódás; kallódó.
