járta

Teljes szövegű keresés

járta főnév (személyragos) jártam v. jártom, jártad v. jártod, jártunk, jártatok v. jártotok, jártuk; jártát
1. (rendsz. csak -ban ragos alakban) Az előtte álló határozóval megnevezett v. (ritka) az előzményekből könnyen hozzáérthető helyen való járása, megfordulása. Külföldön jártában magyarokkal is találkozott. Arrafelé jártodban nézd meg a várromot.  Eszébe jutottak … a távol tenger vademberei, … kiket ott jártában kinevezett. (Jókai Mór) || a. (helyhat nélkül) (ritka) Menése, haladása.  A földön kúszva követte a fejedelemnő jártát. (Jókai Mór)
2. (rendsz. csak -val ragos alakban) (kissé régies) <Néhány állandósult szókapcsolatban:> az előtte álló szóval megnevezett időszakasz múlása, múlta. Az évek v. idő(k) jártával: ahogy az évek múlnak v. múltak, ill. az idő múlik v. múlt.  Tördelheted le a fa lombjait, Idő jártával újra kivirít. (Petőfi Sándor)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT