járta-kelte

Teljes szövegű keresés

járta-kelte főnév (személyragos)
1. (ritka) Több v. sok helyen való járása, megfordulása; egyik helyről a másikra menése, járkálása.  Járta kelte olyan Mint a tiszta víz. (Vörösmarty Mihály)
2. (-ban, -ben ragos alakban) Jártában-keltében, jártomban-keltemben: miközben a szóban forgó személy jár-kel, utazik; vándorlása, utazása közben. A nagyvilágon jártában-keltében sokat tapasztalt.  Jártában-keltében mindig egy kocsiban utazott Zebulonnal, s egy szobában hált vele. (Jókai Mór) Mindeneket elhittek Nékem jártomban-keltemben. (Mikszáth Kálmán)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT