instancia
instancia főnév ..iát, ..iája (régies írva: instantia is) (régies)
1. (népies, régies) Kérvény, folyamodvány. Instanciákat ír, ad be. Be is adott a tanácshoz egy „alázatos instanciát”. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies) Hosszas kérés, faggatás. Semmi instanciára nem volt hajlandó elmenni. Az asszonyból egész este nem lehetett szót kicsikarni, akkor vallotta meg nagy instanciára, hogy éppen a rizskásaleves … az, amit ő ki nem állhat. (Jókai Mór)
3. (a sorozatbeli helyzetet meghatározó jelzővel) (jogtudomány) Vmely fölé- és alárendeltség viszonyában levő hatóság, főként bíróság; fórum. Első instancia. Mind a kettő az utolsó instantia előtt állt, a hétszemélyes táblánál. (Jókai Mór)
