imperátor
imperátor [ë v. e] főnév -t, -ok, -a (régies írva: imperator is) (történettudomány)
<A római köztársaságban:> hadvezér; <a császárság korában:> császár. Utat nyit neki a tömeg, mint egy imperátornak. (Mikszáth Kálmán)
imperátori; imperátorság.
