imperatív
imperatív* [ë v. e] melléknév (-abb) (ritka, választékos)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
1. Olyan <körülmény>, amely magában hordja a vele kapcs. cselekvés szükségességét; parancsoló. Imperatív szükség.
2. Szükségszerű, elkerülhetetlen. Imperatív eset. || a. Kényszerítő, kényszerű. Imperatív megoldás, intézkedés, körülmény.
