imitt-amott
imitt-amott határozószó, határozatlan
1. Egyik-másik helyen; egy-egy helyen; hellyel-közzel; néhol. Körülnézett s imitt-amott virágzó fákat látott. Imitt-amott látni lehetett útközben, miként szedik le a … zászlókat. (Mikszáth Kálmán) Szárnyék manapság már imitt-amott van. (Tömörkény István) || a. A szóban forgó helynek, testnek, tárgynak egyik-másik részén. Az idő megenyhült. Egy csomó sötét rongy [= felhő] úszott imitt-amott az égen. (Mikszáth Kálmán)
2. (népies) Időnként, néha-néha, hébe-hóba. Szokott hozzánk jönni, imitt-amott. Ha már egyszer el kell múlni a világnak, legalább az a kis bor, ami imitt-amott megmaradna, ne vesszen kárba. (Jókai Mór) A papírmező szántása közben találkoztam imitt-amott a dicsőséggel. (Mikszáth Kálmán)
