imitt
imitt határozószó, mutató imitten [e] (ritka)
1. Hozzám, a beszélőhöz közel eső helyen; itt a közelben; emitt (4). Imitt, a kecsegés halásztanyán, A megrakott tűz víg szikrákat hány. (Tompa Mihály) Csak imitt van egy hajításnyira … (Mikszáth Kálmán)
2. (irodalmi nyelvben) A szövegnek ebben a részében; itt. Azoknál [a szülőknél], akikről én imitt emlékezem, Fercsike volt a bece, a drága. (Móra Ferenc)
3. <Párhuzamos használatban, az itt v. amott v. mindkét határozószóval, annak kifejezésére, hogy az egyes részletek más-más helyen vannak, más-más helyen mennek végbe.> Itt … amott … imitt: egyik helyen … másik helyen … harmadik helyen … Itt zászló zászlóval nagy csoportokban hull. Amott fekszik sok török halva lovastul, Imitt fél-holtan vitéz vitézre burul [= borul]. (Zrínyi Miklós)
