hurít
hurít ige -ott, -son (tájszó)
1. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) kiállt, kurjant, ordít vkinek, vkire. Ott megy, huríts neki (egyet)! Nagyot hurított.
2. tárgyas Nyersen v. durván, zsémbesen kiabálva leint, korhol, gyaláz. Hurítja a lármázó gyerekeket.
Igekötős igék: lehurít; meghurít; ráhurít.
hurítás; hurító.
