huri
huri főnév -t, -ja
1. (vallásügy) <A mohamedánok hite szerint> a Paradicsomban levő gyönyörű szép fiatal nő, az igazhitű mohamedán férfi túlvilági jutalma. A kéjöknek szolgáló hurik Allah külön, örökifjú teremtményei. (Madách Imre) A vére kezd kitüzesedni … a fejben már az a kedves jó szédülés is érezhető, amitől a férfiember mintha a mennybéli hurik ölébe tudna dűlni. (Móricz Zsigmond)
2. jelzői használat(ban) (irodalmi nyelvben) Ilyen nőhöz hasonló, rá jellemző, hozzá tartozó. Hadd fűzne dalokból gyöngysorba füzért, Odaillőt egy huri nyakra! (Arany János) Sokáig elnézte szép rabnőjét gyönyörködve, arcát … huri termetét. (Jókai Mór)
