hősi
hősi melléknév (ritka) -en [e] v. (költői) -leg [e], -bb
1. Hősökhöz (I. 1a) tartozó, hős(öke)t (meg)illető <dolog>. Hősi emlékmű. || a. (ritka) Hősökről (I. 1, 2) szóló <alkotás>. Hősi eposz ¬. Figyelj, mit zeng a hősi ének. (Arany János–Tasso-fordítás)
2. Hős(ök)re (I. 1, 3) jellemző, hozzá(juk) illő, méltó <dolog, cselekedet, magatartás>, ilyen megnyilvánulásokban gazdag <időszak>. Hősi ellenállás, elszánás, forradalom; hősi halál: a) háború folyamán katonasorban bekövetkezett h.; b) veszélyes helyzetben, a közösség önfeláldozó szolgálatában bekövetkezett h.; hősi harc, küzdelem; hősi korszak; hősi önfeláldozás, tett(ek). Katonák szellemét idézték, akik hősi halált haltak. (Kosztolányi Dezső)
3. Harcban, veszélyben hős (I. 1, 3) módjára viselkedő v. viselkedett <személy, csoport>. Hősi halott: a) háborúban elesett katona; b) a közösség önfeláldozó, bátor szolgálatában meghalt személy. Hősi nép. Nem voltak hősibb társaim Soha, mint a mostaniak. (Ady Endre) A leghősibb ember is tehetetlen, ha szemét behunyja. (Móricz Zsigmond)
hősiség.
