hőség
hőség főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Igen nagy, tikkasztó, leverő meleg; forróság. ® Elolvad a nagy hőségben (v. hőségtől). Úgy fűt, hogy nem bírjuk a hőséget a szobában. Hőséget árasztanak a Martin-kemencék. Megenyhült a nap hősége, A lég könnyű, lágy-meleg. (Tompa Mihály) || a. Rendkívül meleg, forró időjárás. Rekkenő, tikkasztó, tűrhetetlen hőség; ® megüti a hőség. Sokat szenved a hőségtől. Ott hever a göböly, Rekkenő a hőség, azért nem fogyaszt most A kövér mezőből. (Petőfi Sándor) Ingünket egészen kigomboljuk, olyan nagy a hőség. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Vmely heves érzelem, indulat, izgalom, ill. ennek nyomán fellépő testi hőérzet. Roppant hőség telítette meg a szívét. (Móricz Zsigmond)
