hörpint
hörpint ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] hörpent [e]
tárgyas <Italt> egy kortynyi mennyiségben, rendsz. szívó, szürcsölő hangot hallatva egyszerre (meg)iszik. Hörpintett egy kis bort. || a. tárgyatlan (gyak. -t ragos mértékhatározóval) Hörpint (vmiből): (italból) egy kortyot így iszik. Hörpints belőle! Hörpintett egyet a borból. A furfangos diák is nagyot hörpintve szólt: Nincs oly vitéz a földön, mint Háry bátya volt. (Garay János) Kínálgatta őket a jó háziasszony … Azok megköszönik, s egyet hörpentenek. (Petőfi Sándor) Nem lógok a mesék tején, | hörpintek valódi világot, | habzó éggel a tetején. (József Attila)
Igekötős igék: behörpint; felhörpint; kihörpint; lehörpint.
hörpintő.
