harmonikus
harmonikus melléknév -an, -abb
Általában összhangzó, összhangzatos.
1. (zene) Harmónia (1) hatását keltő; harmóniát alkotó. Harmonikus felhangok. || a. (zene) harmonikus moll: olyan hétfokú hangsor, amelynek második és harmadik, továbbá ötödik és hatodik, valamint hetedik és nyolcadik hangja közt félhangnyi, hatodik és hetedik hangja közt pedig másfél hangnyi távolság van.
2. (választékos) Elemeiben kellemesen egybeolvadó, kellemesen ható <hangzás>. A közönség zsivaja harmonikus, kellemes zsongássá olvadt össze. (Mikszáth Kálmán)
3. Elemeinek összeillő, arányos mivoltával harmóniát (4) alkotó <forma v. mozgás>. Mozdulatainak harmonikus szépsége; harmonikus színek, vonalak.
4. Súrlódás, ellentét nélküli, egyetértő, összehangolt <emberi tevékenység, jelenség, folyamat>. Harmonikus együttműködés, élet, kibontakozás.
5. Kiegyensúlyozott, az ellentéteket harmóniába (5, 6) feloldó <ember, emberi közösség v. tevékenység>. Harmonikus lélek, házaspár; harmonikus gondolkozású.
6. (mennyiségtan) Harmonikus sor: a természetes számok reciprok értékeiből álló s. (1+1/2+1/3+1/4…).
harmonikusság.
