hányt-vetett
hányt-vetett melléknév hányt-vetetten [e-ë-e], hányt-vetettebb [e-ë-e]
1. Olyan <személy>, akit az élet, a sors viszontagságai otthontalanul, hazátlanul, sok nyomorúság közt ide-oda vetettek. Ő sem valami hányt-vetett ember. Hányt-vetett kubikus volt egész életében. Ott hányt-vetett ember lennék, itt a kezemet csókolják … (Gárdonyi Géza) || a. (irodalmi nyelvben) Sok viszontagságon átment, sok veszély közt élő. Széchenyi volt a hányt-vetett nemzetnek világítótornya. (Vas Gereben)
2. Ilyen személyre jellemző, vele kapcs., hozzá tartozó <életkörülmény>. Hányt-vetett élet, sors.
3. (ritka, régies) Általában olyan, amit vki hány-vet v. hányt-vetett. A szilajon hányt-vetett fej szelíden hajolt meg. (Jókai Mór) A hányt-vetett deszkákon keresztül a hold odasütött egy ágyra. (Jókai Mór) || a. (régies) Ide-oda dobált, sokfelé hordozott, sok mindenen átment s ennek következtében kopott, ócska, tönkrement <tárgy>. Egy hányt-vetett kabát van rajta. Van kegyelmednek egy hányt-vetett kardja? (Jókai Mór) Ide csak az unott, hányt-vetett portékát … szokták küldeni. (Jókai Mór)
4. (ritka, régies) Kusza, pongyola <gondolat, kifejezésforma>. Meglehetősen hányt-vetett magyarsággal beszélt. (Vas Gereben)
