hallat
hallat ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas <Ember, állat rendsz. hangképző szervével hangot> hallható módon létrehoz, képez, ad (V. 1b). Alig hallható hangot hallat. [A gróf] Hátranéz s egy „ah!” szót hallat. (Arany János) [A róka] … visszaszaladt a lyukhoz és megint hallatott valami hangot. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (átvitt értelemben) <Véleményt, kérést, panaszt> szóval előad, kinyilvánít. Hallatja a szavát: vmiről elmondja a véleményét (esetleg közvetett módon), felszólal vhol vmely ügyben. Véleményét a tárgyról hallassa a szerkesztő. (Arany János) [A szegény embernek] joga van panaszát hallatni az országgyűlés előtt. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan (-t ragos mértékhatározóval is) (átvitt értelemben) Hallat magáról: hírt, értesítést, életjelt ad, ill. vmely tettével, viselkedésével kapcs. beszéltet magáról. Rég nem hallattál magadról. Újra hallat magáról. Mostanában sokat hallatott magáról a híres énekes.
hallató.
