gondviselés
gondviselés [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (választékos) Azoknak az eljárásoknak az összessége, amellyel vkire, vmire gondot viselnek, ill. az az állapot, melyben akkor van vki, amikor gondot viselnek rá; gondoskodás. Szülői gondviselés; gondviselésre szorul; vállalja vkinek a gondviselését. Az atyák nagy számot adnak azért, hogy a fiakat nagyobb gondviseléssel nem nevelik. (Mikes Kelemen) Van szállásom itten s ennem, innom ingyen, Soha sem volt ennél jobb gondviselésem. (Petőfi Sándor) [A gyermeket] od’adta valakihez gondviselésbe. (Mikszáth Kálmán)
2. (vallásügy) <A keresztény egyházak tanításában> Istennek az emberekre vonatk. megőrző, megtartó tevékenysége, állandó segítő gondoskodása. A gondviselés; isteni gondviselés; ® magas gondviselés. Mennyi változáson mentem már által, de az Istennek gondviselése mindenkor velem volt és vagyon mindnyájunkkal. (Mikes Kelemen) Új esztendő … patvarba új! | … A régi rosszból toldoza Új rosszat a gondviselés. (Arany János) || a. (vallásügy) Isten. Egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
gondviselési.
