göndör
göndör melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Gyűrűsen hajlott, csigásan csavarodó, ill. hullámos <emberi haj, szőrzet>. Fényesre sikálta az erős kefével … hullámos göndör haját, mely ragyogott vereslő fénnyel. (Tolnai Lajos) Hátulról felfelé simított hajában … göndör fürtök látszottak. (Krúdy Gyula) || a. Ilyen hajjal borított <személy, ill. ennek feje>. Göndör ifjú; göndör szőke leány; göndör fejű. Az esti árnyakban felfutó virágok között majd sápadt asszonyi arc, majd mosolygós, göndör lányfej fehérlik elő. (Kuncz Aladár)
2. Gyűrűsen hajlott, csigásan csavarodó <állati szőrzet>. Göndör gyapjú, szőr; göndör szőrű bárány. || a. Ilyen szőrű <állat>. Göndör bárány.
göndörül.
