gönc
gönc főnév -öt, -e [e] (népies, rosszalló)
1. Csomóba kötött ruhanemű, kül. rossz ruhákból, rongyokból álló batyu, csomó. Felkapta a göncét és elszaladt. || a. Értéktelen, ócska holmi, főként ruhanemű; kacat. Az ember már nem tudja a gönceit hova tenni, és egy szép új szekrény legalább kétszáz pengőbe kerül. (Nagy Lajos)
2. (tájszó, tréfás) Felsőruha, főleg szokatlan színű, divatjamúlt szabású vagy kopottas. Magamra veszem a göncömet. Micsoda göncöt szedtél magadra?
