gáncsol

Teljes szövegű keresés

gáncsol ige -t, -jon
1. tárgyas (sport is) Igyekszik elgáncsolni (1) vkit; gáncsot vet vkinek. A birkózó gáncsolta ellenfelét.  Izmos bal karjával átkapta derekát. Gáncsolta és teperte. Rövid ideig birkóztak. (Kosztolányi Dezső) || a. (tárgy nélkül) (sport is) Gáncsot vet, gáncsot alkalmaz. A hátvéd durván gáncsolt. A következő percben gáncsolt, s földre vitte ellenfelét.
2. tárgyas (átvitt értelemben, régies) Gyak. kicsinyeskedve, akadékoskodva kifogásokkal illet vkit, vmit; helytelenít, hibáját felrója, szóvá teszi. Gáncsolja viselkedését.  Az agg levente A király haragját ősz fejére vette, Gáncsolván az udvart, annak puha kényét. (Arany János) Száz furfangos agyvelő … gáncsolta, kritizálta, csűrte-csavarta … kijelentéseit. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: elgáncsol.
gáncsolás; gáncsoló; gáncsolt.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT