gáncs

Teljes szövegű keresés

gáncs főnév -ot, -a
1. Az a mozdulat, amellyel vki hirtelen v. alattomosan úgy helyezi kinyújtott lábát v. lábfejét más személy lába elé v. mögé, hogy az abban megbotolva felbukjék. Gáncsot ® vet vkinek.  Hol az egyik vetett lábával gáncsot, hol a másik … (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka, régies) Tüskés, tövises, hegyes tárgy, eszköz, vkinek az útban, haladásban való feltartóztatására.  A lovas katonák elé háromszögletű vas gáncsokat szórnak, amitől a lovak megsántulnak. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Vki v. vmely ügy, folyamat előrehaladásának, sikerének gátlása, akadályozása; mesterségesen, rosszindulatúan támasztott akadály.  Megvásárolja … azokat az okiratokat, amelyek ellenségének bűnét bizonyítják. Azután … gáncsot vet neki. (Ambrus Zoltán) || a. (átvitt értelemben) Rosszallás, gyak. kicsinyesen v. megokolatlanul kifogásoló, elítélő vélemény, szemrehányás. Félelem és gáncs nélküli ® lovag. Sok gáncs érte nyilatkozata miatt.  Kisszerűnek találtam némely gáncsait. (Arany János) || b. (régies) Hiba, tévedés, kifogásolható tulajdonság, amelyen fennakadunk, amelyet szóvá teszünk. Gáncsot talál vkiben, vmiben.
Szóösszetétel(ek): cselgáncs.
gáncsos.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT