gagyog

Teljes szövegű keresés

gagyog ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó)
1. tárgyas <Kis gyermek a beszélni tudás kezdő fokán hangcsoportokat v. egyes szavakat> összefüggéstelenül, tökéletlenül mond(ogat), ismétel; gügyög. Már néhány szót gagyog. Nem lehet megérteni, hogy mit gagyog.  A gyermek az egész úton gagyogott a karján valamit … (Mikszáth Kálmán) || a. (tárgy nélkül) A picike folyton gagyogott. Egyéves és már gagyog.
2. tárgyatlan és tárgyas (gúnyos) <Felnőtt> alig érthetően, akadozva v. összevissza beszél, ill. így mond vmit. Ne gagyogj! Nem értették, mit gagyogott.  „Ön, amíg szóból értek én, | nem lesz tanár a földtekén” – | gagyog | s ragyog. (József Attila)
3. tárgyatlan <Idegen nyelven> aránylag kevés szót ismerve, ezért akadozva, sok hibával, kezdetlegesen beszél. Alig néhány hete tanul, s már gagyog olaszul. Még csak gagyog franciául.  Szomorúan bámulom a kis nyelvtehetségeket. Egyetlen nyelven se tudnak, de kettőn gagyognak; hármon-négyen hebegnek. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas (ritka) <Vmely nyelvet> gagyogva beszél.  Mulatságos adatokat írhatnék le, miképen gagyogták uraink a magyar nyelvet. (Vas Gereben)
Igekötős igék: elgagyog.
gagyogás; gagyogó.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT