fundus
fundus főnév -t, -ok, -a (népies)
1. (régies) Telek, házhely. Nemesi fundus. Házat építtet a fundusán. Minden nemes egy-egy kis király a maga fundusán. (Vas Gereben) A városban minden többet ér, többet mutat, a fundus, a kert, sőt maga az ember is. (Mikszáth Kálmán)
2. (bizalmas, szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Segg, fenék. Emeld fel a fundusodat: ne restellj felállni. Jó nagy fundusa van. Mindjárt a fundusodra verek.
