fundamentum
fundamentum [ë] főnév -ot, -a fundamentom [ë] (népies, régies)
1. Az épület alapja. Lerakják a fundamentumot; fundamentumot ás; a fundamentumot kővel töltik meg. Valamikor volt ugyan templom erre is, vagy ötszáz esztendővel ezelőtt, nagy darázs kövekből [= likacsos mészkövekből] rakták a fundamentomát. (Móra Ferenc)
2. (átvitt értelemben, ritka) Vmely körülménynek alapja, oka. ® Megveti vminek a fundamentumát. Ez volt bajaink fundamentuma. Én vetettem meg szegény András nyomorúságának fundamentomát. (Tolnai Lajos)
Szóösszetétel(ek): fundamentumásás.
fundamentumos.
