fullánk
fullánk főnév -ot, -ja, (régies, tájszó) fulánk, fúlánk
1. A hártyásszárnyú rovarok egy részének (méhek, darazsak stb.) potrohán elhelyezkedő s méreggel telt miriggyel kapcs. tövisszerű, kiölthető támadószerv. A darázs beleszúrja fullánkját a gyerek karjába. A méh elpusztul, ha fullánkját beleszúrja vmibe. Ha mézet ád is a méh, Fúlánkja néha megcsíp. (Csokonai Vitéz Mihály) A nyil, mint bősz darázs fulánkja Már már nemes szivébe fut. (Tompa Mihály) || a. (népies, irodalmi nyelvben) A kígyó fullánkja: a k. nyelve.
2. (átvitt értelemben, választékos) Általában az, ami lelki fájdalmat okoz; ami megsebzi, sérti vkinek a lelkét; a szavak sértő éle. Fullánk minden szava: csípős, gúnyos, kellemetlen megjegyzéseket tesz mindenre. Előbbi szavának érezte fulánkját. (Arany János) Minden szód fulánk szivemben. (Madách Imre)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vmely bántalom következménye; keserűség, sértődöttség. Bántottak is, de szűmben nem maradt Fulánk. (Madách Imre) || a. (ritka, költői) Méreg. Azt akarnák, fulánk legyen csókomba. (Arany János)
