fújtató
fújtató [ú v. u] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami fújtat (1–2). Orgonát fújtató gyerek; fújtató készülék; fújtató ló.
II. főnév -t, -ja Bőrtömlő, melyből (két) fogantyú mozgatásával a benne összegyűlt levegőt egy nyíláson keresztül kiszorítják, és így légáramlást idéznek elő; tűz élesztésére, egyes hangszerek (orgona, harmónium) megszólaltatására haszn. A kovács fújtatója; nyomja a fújtatót. A terem sarkában a … hóhér. Mellette egy serpenyőben égő szén. A kezében fújtató. (Gárdonyi Géza) A kovács folyton hajtotta a tűz fújtatóját. (Gelléri Andor Endre)
fújtatójú; fújtatós.
