fújtat
fújtat [ú v. u] ige -tam, -ott, ..asson
1. tárgyas Fújtat vmit: fújtató segítségével a szükséges levegőt biztosítja vmely eszköz v. folyamat számára. Fújtatja az orgonát, a tüzet.
2. tárgyatlan <Ember, állat> nagyokat fúj, liheg, szuszog. Fújtat a ló. [A pátriárka] buzgó énekre fakadt, amihez ugyan nem volt hangja, csak fújtatott, mint az elkopott sípláda. (Jókai Mór) || a. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Fújtat vmit: vmire nagyokat fúj. Egyszerre meghorkanik alatta a ló, s elkezdi forró orrlyukaival a havat fújtatni. (Jókai Mór)
Igekötős igék: belefújtat; felfújtat; kifújtat; megfújtat.
fújtatás.
