forral
forral tárgyas -t, -jon
1. <Folyadékot> melegítve lassanként forrásba hoz. Tejet, vizet forral. A legények tüzet raktak a … katlan alá, … forralni kezdték a vizet. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmi vkinek a vérét forralja: vmely érzelem, indulat fokozatosan gyorsabb keringésbe hozza vkinek a vérét, fokozatosan izgalomba hoz vkit. Szeretlek, … öröm Forralja vérem minden csepjeit. (Vörösmarty Mihály) Te nap! … | Forrald merész nagy tettekre a vérünk. (Kiss József)
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személyt v. vkinek az érzelmeit, indulatait> ingerli, hevíti, fokozatosan felgerjeszti. Kicsinylése forralta a tűzvérű legényt. (Vas Gereben) Gyűlöletet talált szerelem helyett; de csak forralá, nem hűté szenvedélyét. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) <Tervet, cselt, gonosz dolgot> forgat fejében, készít elő vki ellen. Vmit forral vki ellen; vmit forral magában; rosszat forral. Vajon mit forral ellenem? Kocsmárosné, maga nem jót forral … (Petőfi Sándor) Visegrádon a király … Nem komoly tanácsot űl, nem hadi cselt forral. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Bosszút forral vki ellen: bosszút készül állni (rajta). Pál azonban bosszut forral. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Torkára forral vkinek vmit: torkára forrasztja. Ha mukkan is, Torkára forralom bizony. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: felforral; kiforral.
forralás; forraltat.
