-formán
-formán határozóragos melléknévképző
1. Az előtagban kifejezetthez hasonlóan, annak módjára; úgy, mint az előtte megnevezett tárgy, személy, dolog. Fenyegetésformán hangzik, amit mond. Kiáll a hegy, tenger szigetje-formán A pocsolyából. (Arany János) Felismertem az örvény aljában … a vereshagymaformán egymásra hajló sötétkék rétegeket. (Jókai Mór) Hideglelésformán verte ki a kín az egész testét [Ferkónak]. (Móricz Zsigmond)
2. (melléknév után) Bizonyos mértékig, fokig a megelőző szóval jelölt módon, állapotban; kissé … -an, -en (-n). Kissé felületesformán dolgozik. Egy sötét köpönyeges embert látok a ház előtt a padocskán … Ül fáradtformán a falnak hanyatolva [= hanyatt dűlve]. (Gárdonyi Géza) || a. (melléknévi névmás után) A névmással megjelölt módon, állapotban. ® Ilyenformán; másformán; ® olyanformán.
3. (számnév v. másik határozó után) (népies) Nagyjából, körülbelül. Féligformán: körülbelül félig.
