formanyelv
formanyelv főnév (művészettörténet)
Azoknak a művészi eszközöknek az összessége, melyek révén vmely korban v. vmely művész egyénisége szerint a mű eszmei tartalma kifejezésre jut. Az építészet új formanyelve. [A „Faust” szövegét] nem szavalta, hanem mondotta, nem klasszikusan, hanem leegyszerűsítve, vagy kiszínezve, mintegy áttéve a húszadik század neoromantikus formanyelvére. (Kosztolányi Dezső)
