felhatol
felhatol tárgyatlan ige fölhatol (választékos)
1. A nehézségeket leküzdve feljut vmely magasabb helyre. Egyenként hatoltunk fel a hegycsúcsra. Az ellenség felhatolt a várba. A külső vár falára felhatolt az ellenség. (Gárdonyi Géza)
2. <Hang, szag, füst> bizonyos magasságig terjed. Az éles sikoltás felhatolt az őrszobába. Az ételszag felhatolt az emeletre. Még a hegy tetejére is felhatolt a vízesés robaja.
felhatolás; felhatoló; felhatolt.
