felhatalmazás
felhatalmazás főnév -t, -ok, -a fölhatalmazás (jogtudomány, hivatalos)
A felhatalmaz igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit felhatalmaznak (vmire); szóban v. írásban adott, ill. kapott engedély, megbízás, feljogosítás vminek a megtételére, elvégzésére. Írásbeli, szóbeli felhatalmazást ad vkinek; felhatalmazást kap, kér, nyer. A küldemény átvételére nincs felhatalmazásom. Ehhez felsőbb felhatalmazásra lenne szükség. Hivatalos felhatalmazással jelentkezett az igazgatónál. || a. Az a jogi nyilatkozat, amelyben vmely természetes v. jogi személy felhatalmaz, feljogosít vkit arra, hogy képviseletében, harmadik személlyel szemben jogi nyilatkozatot tegyen. Szabályos felhatalmazással jelentkezett a bankban. || b. Felhatalmazásra üldözendő bűncselekmény: olyan bűncselekmény, amellyel kapcs. a büntetőeljárás megindításához a sértettnek v. a képviseletére hivatott szervnek, ill. felettes hatóságának hivatalos megbízása szükséges, és amely e megbízás megtörténte után hivatalból üldözendővé válik. || c. Az a nyilatkozat, amellyel az országgyűlés rendkívüli időben rendkívüli hatalommal ruházza fel a kormányt. Az igazságügyminiszter törvényjavaslatot terjesztett be a rendeleti felhatalmazás meghosszabbításáról.
felhatalmazási.
