felhangol
felhangol tárgyas ige fölhangol
1. (zene) <Hangszert v. húrt> úgy hangol, hogy a megfelelő hangmagasságon legyen. Felhangolja a hegedűt, a zongorát. Fölhangolom olykor a lant idegeit, Megzengeni téged, o kellemes élet! (Petőfi Sándor)
2. (ritka, választékos) Jókedvre derít vkit; kellemes, bizakodó, derűs hangulatot kelt fel benne. A pattogó zene kissé felhangolta. A jó hírek felhangolták csüggedt kedélyét.
felhangolás; felhangolható; felhangoló; felhangolt; felhangoltat.
