felbontatlan
felbontatlan melléknév -ul fölbontatlan
1. Olyan <csomag, lezárt, bedugaszolt, befedett tárgy v. üreges hely>, amelyet még nem bontottak fel (1–2), nem nyitottak ki. Felbontatlan csomag, palack, sír, verem. Nekem pedig affélét többé ne írj, mert … leveleidet … fölbontatlanul küldöm vissza. (Petőfi Sándor)
2. Olyan <levágott állat, kül. baromfi>, amelyet még nem bontottak fel (3). A csirkék még felbontatlanul várnak a konyhában.
3. Olyan <összetett, felbontható, tagolható dolog>, amelyen a felbomlás folyamatát még nem indították meg, amelyet nem tagoltak részekre. Felbontatlan vegyület; felbontatlan terv.
4. Olyan <egyezség, viszony>, amely még fennáll, érvényben van. Felbontatlan eljegyzés, házasság, szerződés.
