felbont
felbont tárgyas ige fölbont
1. Burkától, kötelékétől, pecsétjétől, zárjától megfosztva felnyit. Felbontja a csomagot, a ládát, a levelet, a palackot, a postáját. A szavazás után felbontották az urnákat. A közjegyző előtt felbontották a végrendeletet. Néhai Gál Mátyás budai csizmadia végrendeletét bontották föl a budai tanács előtt. (Mikszáth Kálmán) Felbontotta a levelemet, mikor a postára indultam, noha őelőtte írtam mindig az anyámnak. (Gárdonyi Géza)
2. Felső rétegét lefejtve feltár, felnyit. Felbontják az utca kövezetét, a sírt, az úttestet; felbontja a vermet. Hetednap alkonyán … felbontják a sírt. (Jókai Mór) || a. (népies) Felbontja az ágyat: az ágyterítő levételével és a takaró felhajtásával lefekvéshez előkészíti az ágyat.
3. <Állati testet> felnyit, hogy belső részeit kiszedje. Felbontja a levágott csirkét. A hentes felbontotta a disznót.
4. Felbont vmit: varrást, kézimunkát felfejt, ill. megvarrt, kikézimunkázott ruhából, anyagból kiszedi a cérnát, fonalat. Felbontja a hímzést, a kötést, a varrást. Végig felbontotta a kabát két oldalát. Ha nem tetszik a minta, még felbonthatod.
5. <Összetett dolgot> elemeire szétválaszt. Felbontja a vizet hidrogénre és oxigénre, a színképet színeire. Bontsuk fel ezt a szorzatot két tényezőre. Bort vett magának a tudós; Van hozzá tudománya, Van eszköze: felbontja és Ízenként latra hányja. (Arany János) Elhatoltam … a csillagködképletekig, amiket a távcső szabálytalanul keringő fénytömegekre bont fel. (Jókai Mór) || a. (1945 után) Vmely tervet felbont: megállapítja, hogy vmely termelési tervből mily feladatok elvégzése esik egyes dolgozókra v. részlegekre. Egyénekre, műhelyekre bontják fel a tervet. || b. (közgazdaságtan, 1945 után) <Rendelkező jogú felsőbb szerv bizonyos anyag- v. pénzmennyiséget> az anyag- és pénzellátás szempontjából alá tartozó szervek között feloszt; lebont.
6. (átvitt értelemben) <Vmely emberi kapcsolatot> nem tekint tovább érvényesnek. Felbontja az eljegyzést, a fegyverbarátságot. Nem gondolom, hogy ezen kis tollharc a jó viszonyt köztünk fölbontsa. (Vörösmarty Mihály) Szeretem, mert elviselhetővé tette számomra a viszonyt, melyet fel nem bonthatunk. (Móricz Zsigmond) || a. (jogtudomány) Felbont vmit: vmely szóban forgó jogi kapcsolatnak az érvényességét, kötelező erejét megszünteti. Felbontja a bérletet, a megállapodást, a szerződést. A bíróság felbontotta a házasságot. Nosza mondd bizvást, mivel a fegyverszünetet nem bontjuk előbb fel. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
felbontás; felbontat; felbontható; felbontó; felbontogat; felbontott.
