felállás
felállás [l-á] főnév fölállás
Általában a feláll igével kifejezett cselekvés, mozdulat, mozgás; az a tény, hogy vki, vmi feláll.
1. Ülő, fekvő, guggoló helyzetből álló helyzetbe való felemelkedés. A diákok felállása tanáruk beléptekor; a heverő tehenek felállása; felállással köszönt, üdvözöl vkit. Felállással szavaztak. Egyperces néma felállással adóztak az elesett hősök emlékének. || a. Magasabb helyre való állás. Az asztalra, a padra, a székre való felállás.
2. (ritka) Általában az a tény, hogy fekvő, lesimuló, lehajló, összezsugorodott helyzetéből vmi föl- v. kiegyenesedik. A letaposott fű felállása az eső hatására; a macska szőrének felállása.
3. Nagyobb csoportnak, csapatnak meghatározott, rendszerint álló helyzetben való elhelyezkedése vhol. A csapat felállása; a menet felállása; a szemben álló seregek felállása.
felállási.
