feláll
feláll [l-á] tárgyatlan ige föláll
1. Ülő v. térdeplő helyzetéből álló helyzetbe egyenesedik. Feláll a székéről. Amikor a tanár belépett a terembe, a diákok mind felálltak. Toldi nem futott el, csak felállott szépen, S a bikát bevárta az utcaközépen. (Arany János) || a. <Állat v. ritk. ember> fekvő v. elesett helyzetéből álló helyzetbe egyenesedik; felkel. Ha a ló elesik, nehezen áll fel újra. A kutya hol lefeküdt, hol meg felállt. Állj fel, ha vendég jön, ne lustálkodj a díványon!
2. Vmely magasabban levő helyre áll. Feláll az asztal tetejére; feláll vkinek a vállára. Felállt a fekvőhelyül szolgáló priccsre. (Kuncz Aladár)
3. <Csapat, katonai alakulat> meghatározott rendbe áll. Álljunk fel négyes sorokba! A csapatok felálltak a küzdelemre. Hogy Lajos … mit akar, nem mondta, Csak, hogy egész hada másnap ebéd tájon Körül a domb mellett négyszögbe felálljon. (Arany János) A gyalog és lovas hadsorok felálltak a megyeház terén. (Jókai Mór)
4. <Némely testrész, haj kül. izgalomtól, ijedségtől> fölfelé v. a test környező felületére merőleges irányba egyenesedik. Feláll a haja; felállnak a lábujjai, a szőrszálai. Csongor Ment legelőbb hozzá, s minden hajaszála fölálla, S keble dobogni szünék, mikor a hős rája mereszté Haldokló szemeit. (Vörösmarty Mihály) || a. (bizalmas) <Hímvessző> megmerevedik. Bezzeg felállt ez. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. <Vmely tárgynak, testnek hosszúkás, kiálló része> fölfelé meredve egyenesen áll, többé-kevésbé függőleges helyzetű. Feláll egy szálka az asztal deszkáján. Ennek a fának felállnak a levelei. Simítsd le a hajad, mert feláll!
felálló; felállogat; felállott.
