felad
felad [l-a] tárgyas ige fölad
1. Vmit felvéve, felfelé nyújtva átad vkinek. Add fel a kalapácsot, egy szeget kell ide verni! Feladjam a képet is? Elejti a krétát: Egy kis deák … feladja. (Arany János) || a. Felad vmit vkinek (a vállára): segít neki, hogy vmit a vállára vegyen. Feladja a zsákot a vállára. || b. (sport) <Röplabdajátékban a labdát> a háló közelében a magasba üti, hogy társa az ellenfél játékterére lecsaphassa. || c. Vmit felad vkinek, vkire: (felső) ruhadarabot segít felvenni, felhúzni vkinek; ráad vmit. Feladta a kabátját. Az urhölgy … visszatér nagy köpönyeggel; … Áll mögötte, hogy feladja. (Arany János)
2. (választékos) <Ételt, italt> felszolgál, feltálal, az asztalra tesz. Feladja az ebédet, a bort, a süteményt. Elaludtam, elébb mint a vacsorát feladák. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (vallásügy) Vkinek feladja az utolsó kenetet: <a katolikusoknál> a haldoklót az utolsó kenet szentségében részesíti. || a. (vallásügy) Feladják a tonzúrát vkinek: pappá szentelés bevezető szertartásaként tonzúrát nyírnak a hajába.
4. (film, színház) <Súgó szót, szövegrészt> a súgólyukból a színésznek odasúg. Ezt a mondatot érthetően add fel, itt mindig megakadok.
5. (ritka) <Folyadék, ritk. talaj vmely benne levő anyagot, testet> kivet magából a felszínre. A tej feladja a színét. Reggelre a tó feladta a vízbe fúlt nő hulláját. Földét addig forgatom, Míg föl nem adja, ami rejtve van. (Vörösmarty Mihály) || a. (ritka) Feladja magát: <anyag, tárgy> felszínére kerül vminek, amiben addig benne volt. A sziksó feladta magát tenyérnyi vastagon a föld színére. (Jókai Mór)
6. <Küldeményt> szállítás, továbbítás végett vmely illetékes postai v. vasúti szervnek átad. Felad vmit vhol v. vhogyan; postán, vasúton adja fel az árut; ajánlva adja fel a levelet; gyorsáruként adja fel a kerékpárt. A pénzt már feladtam címedre. Ebben a postahivatalban adtam fel azokat a leveleket … (Karinthy Frigyes) Sok az áru. Különösen Tolnahidán adnak föl rengeteget. (Nagy Lajos)
7. <Feladatot, megoldásra váró kérdést> megoldásra, kifejtésre kijelöl, kitűz vkinek. Feladatot, (találós) kérdést, rejtvényt ad fel vkinek; feladja a kérdést v. (népies) a szót (vkinek): kérdést intéz vkihez. Oh, nagy s dicső cél van nekik feladva, S rendeltetésök szebb mint a miénk! (Berzsenyi Dániel) Hát – így adta föl a szót – hát csakugyan itt hagyjátok a hajót? (Tömörkény István) || a. <Leckét> megtanulásra kijelöl. Feladja a leckét: (átvitt értelemben is) vkit nehéz, komoly probléma elé állít. Sokat adtak fel holnapra? Mit adott fel a tanár magyarból? Mi van feladva holnapra földrajzból? Nahát kis fiam, mondjad csak, mi volt feladva mára? (Móricz Zsigmond)
8. (népies, régies) Vkinek felad: vmely hatóságnál, felettesnél, tanítónál feljelent, bevádol vkit. Feladta a csendőröknek. Megfenyegette, hogy feladja a szolgabírónak. Nyilván föladta valami gazember. (Mikszáth Kálmán) Megállj, feladlak a tanítónak. (Móricz Zsigmond)
9. Felad vmit: lemond vminek a katonai védelméről, birtokáról és kényszerből átengedi az ellenségnek. Feladja a várat, a várost. Az ellenség feladta korábbi állásait. A város feladta magát a muszkának. (Mikes Kelemen) Áruló az, … Aki Budát … Kettő közül egynek is feladja. (Arany János) || a. Felad vmit: belátva kudarcát, vereségét, lemond vmely küzdelem v. verseny folytatásáról. Feladja a harcot, a játszmát. Sérülése miatt feladta a versenyt. Undorodott … mindentől, főképp önmagától, ki pipogyán föladta a harcot. (Kosztolányi Dezső) || b. Vmit felad: vmely eddig elért helyzetet, eredményt nem védelmez, vmely lehetőségért nem küzd tovább; lemond róla. Feladja álláspontját, elveit, függetlenségét. Feladta a reményt. Jogainkat nem adjuk fel. A magyar nemzet még bukásában is … [ez] öncélú életerős tényezők közé lőn sorolva … Nagy vivmány ez, barátom, melyet feladni bűn! (Kossuth Lajos) Megvert reménnyel indúljunk csatába? | Hitben feladjuk már a diadalt? (Arany János)
feladat ige; feladatlan; feladható; feladogat; feladott.
