erő
erő [e] főnév -t, ereje [e-e-e]
I. Az élőlénynek létfenntartásra, cselekvésre, vmely hatás előidézésére való képessége.
1. Élőlénynek, főleg embernek a létfenntartáshoz szükséges fizikai és fiziológiai tevékenységre való képessége. Állati, emberi erő; ® jártányi erő; elveszti, elvesztegeti, visszanyeri erejét. Már fogytán van az ereje. Nincs elég ereje nehéz testi munkára. Szóláshasonlat(ok): olyan ereje van, mint egy ® bivalynak. Szerves erőm már lanyhán működik. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az én apám harcos nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt. (Ady Endre) || a. Élőlénynek mozgásra, élettevékenységre képes állapota, egészsége. Erőre ® kap; vmibe ® öli az erejét; (népies) erőt, egészséget!: <főleg katonák körében haszn. köszöntés, jókívánság>; erőtől ® duzzad. Élj erőben, egészségben! A fa már jó erőben van. S kit eddig az asztaltól az ágyba Alig alig birt elvinni lába, Ellenséget üz mostan serényen Ifjusága régi erejében. (Petőfi Sándor) Dehiszen én még java erőmben vagyok! (Gárdonyi Géza) || b. Vmely fizikai munkára, teljesítményre való képesség hatásfoka; izomerő. ® Végső erő; teljes erőből, erejéből; edzi, gyakorolja, kipróbálja erejét; ® összeszedi az erejét; ® összeméri az erejét vkivel; ® megfeszített erővel; nagy erővel fog, kezd vmihez. Nagy erőt érezek mind a két karomban, nem vesztegetem azt szérün és malomban. (Arany János)
2. A lélek képessége általában vmely hatás előidézésére, cselekvés megindítására v. elvégzésére. Meggyőző, rábeszélő, szuggesztív erő. Erőm oly gyenge és tehetségeim oly nyomorúak, semmim, de semmim mint e hajthatatlan, szilárd, szűz akarat. (Kossuth Lajos) Uj dalok, uj dolgok tolmácsai jőnek, | Ha Isten erőt ád szegény éneklőnek. (Arany János) || a. Vmely ösztöni indíték, ösztönös törekvés a lélekben. Hatalmas két erő küzd bennem: Lázad egész lényem férfi járom ellen; Másrészt a köz ügyért égek. (Arany János) || b. A lélek képessége, készsége a nehézségek leküzdésére, a szenvedések elviselésére, az ösztöni indítékok legyőzésére, általában önuralomra; akaraterő. Erkölcsi erő; lelki erő; nincs ereje a döntésre; erőt ® gyűjt (vmihez v. vmire); erőt ® önt vkibe. A siker új erőt öntött belé. Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt. (Vörösmarty Mihály) Lessz-é erőd … Viselni vesztaszűzek [= Vesta papnőinek] öltönyét. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Az első nyomra már ráakadt! Ez új erőt adott szívének. (Jókai Mór) || c. A léleknek szellemi tevékenységre, alkotásra való készsége, képessége. Alkotó, képzelő, művészi, szellemi, teremtő erő.
3. Testi-lelki képességet nagymértékben igénybe vevő törekvés vminek az elvégzésére, végrehajtására; erőfeszítés. Erejébe kerül a kezét felemelni. Bármily erővel, bármily áldozattal … Hazát kell nektek is teremteni! (Petőfi Sándor) Erővel nyomá ki utolsó szavait. (Arany János) || a. Egyesült erővel: a) közös erőfeszítéssel; b) szövetkezve, egyetértve. Szidtuk egyesült erővel azt az átkozott fickót. (Jókai Mór) || b. Azzal az erővel: a) egy fáradsággal, egyúttal; b) ugyanolyan joggal, ugyanúgy. Éppen avval az erővel emlegethetnék nagybácsijuknak Lobkovicz herceget is. (Mikszáth Kálmán)
4. Kényszer, hatalom, erőszak. Erővel v. erőnek erejével: erőszakkal, erőszak árán is, erőszakoskodva. Már minálunk verbuválnak kötéllel, Elfogják a szegény legényt erővel. (népköltés) Lefelé húzza kezemet, erőnek erejével meg akarja csókolni. (Kosztolányi Dezső) Király vagyok, bírok nagy erővel, Ha nem adod, elveszem erővel. (József Attila) || a. Erőt vesz a) vmin: megfékez, legyőz vmit; b) rajta vmi: elhatalmasodik rajta, hatalmába keríti vmi. Erőt vesz fájdalmán; erőt vesz lustaságán; erőt vesz rajta az elérzékenyülés; a gyámoltalanság vesz rajta erőt. A természet erőt vett betegségén. De az éj erőt vett, csakhamar beronta, Az eget, a földet bakacsinba vonta. (Arany János) Mind az anyán … mind a leányon … erőt vett az ellágyulás. (Tolnai Lajos) || b. Erőt vesz magán: összeszedi akaraterejét, visszanyeri önuralmát. Erőt vett magán, és tovább olvasott. (Jókai Mór)
II. Vmely fizikai v. kémiai hatás előidézésére alkalmas ok, képesség, lehetőség.
1. (fizika) Az a ható ok, amely vmely testet nyugalmi helyzetéből kimozdít, mozgat, mozgásának irányát v. sebességét megváltoztatja, ill. mozgását (meg)akasztja, (meg)gátolja. ® Aktív erő; ® átütő erő; ® centrifugális erő; ® centripetális erő; ® diagonális erő; ® eleven erő; ® holt erő; ® lendítő erő; mágneses erő; működő; ® nehézségi erő; nyomó erő; összetevő erő; taszító, vonzó erő; az erő mérése; az áram ereje; a vihar ereje.
2. Anyagnak, tárgynak, folyamatnak fizikai hatást előidéző képessége. ® Vízi erő; a szél, a víz, a vízár ereje; a leeső kő ereje. Akkor a szálfának oly erőt ád jobbja, | Hogy messze Lórántfit a fövenyre dobja. (Arany János) [A patak] Egy kidőlt-bedőlt zsupfedeles malmot hajt, de csak mikor ereje van hozzá. (Mikszáth Kálmán)
3. Vmely anyagnak, kül. gyógyszernek, fűszernek, ételnek, italnak, folyadéknak vegyi v. élettani hatása. A sör, bor, pálinka ereje; az ecet, a sósav ereje. Érzem az orvosság erejét. Jó bor; már is érzem az erejét. Írat vevék, | … halálost, melybe mártva kés, | … nincs oly varázs tapasz, Bár birja minden fű-fa erejét …, | hogy … Megmentsen a haláltól valakit. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. Vmely anyag ízének, illatának hatásfoka; csípős v. maró hatása. A bors, a paprika, a torma ereje. Elment az ereje. Ennek a fűszernek nincs már ereje.
4. Talaj termőképessége, termékenysége. A föld ereje; jó erőben levő humuszos talaj. Igen jó föld … Csak azt tartom, hogy az erejét nagyon is kivette az a pékfamília. (Mikszáth Kálmán)
III. Vmely munka, feladat elvégzésére alkalmas személy, csoport, közösség.
1. Vmely munka végzésére alkalmas személy. Csupa fiatal erőt alkalmaztak. A munkát új erők folytatták. Szólni fogok tanártársairól. – Nagyon jó erők kivétel nélkül. (Tolnai Lajos) Jól teszi, ha fiatal erőknek enged helyet. (Mikszáth Kálmán)
2. (rendsz. többes számban) (katonaság) Hadsereg, ill. fegyveres csapat(ok) mint a hadsereg egy része. Katonai erő; légi erők; szárazföldi erők; tengeri erők. Fegyveres erőink visszaverték a támadókat. Hogy akár ez a minisztérium, akár a másik a hazát megmenthesse: a nemzetnek erőt kell teremtenie. (Kossuth Lajos) [Tisza Kálmánnak] a közigazgatás gépezetén kívül … a katonai erő is rendelkezésére áll. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely sereg, csapat létszáma. Csapataink erejét húszezer főre becsülik.
IV. Vmely társadalmi, lelki, szellemi hatás előidézésére alkalmas ok, tényező.
1. Vmely nagyobb közösségben, szervezett csoportban rejlő képesség, hatalom, mely azt alkalmassá, képessé teszi bizonyos feladat(ok), társadalmi, történelmi változás, fordulat végrehajtására. Forradalmi, politikai, társadalmi erő; a nép, a proletariátus ereje; a kommunista párt ereje. Ez az ezer évig nyomorgók Százszor lesujtott, bús csapatja, | De az erő, a friss Erő. (Ady Endre) A Magyar Népköztársaság állama … szervezi a társadalom erőit a szocialista építésre. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya)
2. A tényeknek, a körülmények alakulásának, a helyzetnek kényszerítő hatalma, tekintélye. A hagyományok, a körülmények, a közvélemény, a szokás ereje.
3. Vmely alkotásban, műben, szellemi, lelki megnyilvánulásban rejlő, hatást keltő tulajdonság, sajátosság. A beszéd, a dráma, az előadás ereje. A költemény tele van drámai erővel. Szavai termékenyítő erővel hatottak. || a. Külső megjelenésnek, szépségnek tetszést keltő hatása. Szépségének erejével elbűvöli a férfiakat.
4. (ritka) A külső természetben és az emberi lélekben rejlő ismeretlen összefüggéseknek tulajdonított alakító és emberi sorsot befolyásoló hatalom. Ellenállhatatlan, ismeretlen, titokzatos, veszedelmes erő. A nőt ismertem meg, az igazi nőt, ama romboló és veszedelmes erőt, amitől annyit óvtak. (Karinthy Frigyes)
V. Érték, érvény.
1. (Anyagi) erő: anyagi eszközök, vagyoni lehetőség, pénz. Saját erejéből építtette a házát. Csekély anyagi erejével nem vállalkozhatott a dologra. Gazdasági könyveket hozatott, de gépekre, jó ökör, ló és juhállományra nem volt ereje. (Tolnai Lajos)
2. A pénz vásárlóereje: a pénz valóságos forgalmi értéke.
3. Vminek erejéig: értékéig, értékének határáig, kockázatával, vmilyen mértékben, méretben. ® Meghitelez vkit v. vmit vmely összeg erejéig. Száz forint erejéig hitelez. Dinnyetermesztéssel kísérletezünk, egyelőre három hold erejéig. Asztalbontás után … félrevonta Jancsit, aki természetesen rendelkezésére állt ötven dollár erejéig. (Kosztolányi Dezső)
4. Érvnek, érvelésnek hatásossága, meggyőző volta. Bizonyító erő; érveinek ereje.
5. (jogtudomány) Érvény, (törvényes) hatály. ® Kötelező erővel. A rendeletnek, a törvénynek kötelező ereje van. Azon ítélet, melyben az özvegy keresete megtagadtatott, … nem helyes, és nincsen ereje. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): 1. erőábra; erőállapot; erőátcsoportosítás; erőcsoport; erődús; erőegyenköz; erőelosztás; erőfogyasztás; erőfölény; erőgyakorlat; erőgyarapodás; erőgyűjtés; erőháromszög; erőhelyzet; erőhiány; erőirány; erőkapcsolat; erőkar; erőkészlet; erőközpont; erőkülönbség; erőmegfeszítés; erőmegnyilvánulás; erőmegoszlás; erőmegosztás; erőmegtakarítás; erőmező; erőmutatás; erőmutatvány; erőnövekedés; erőnyomaték; erőpazarlás; erőtan; erőveszteség; 2. akaraterő; atomerő; bűverő; életerő; fényerő; férfierő; géperő; gőzerő; gyógyerő; haderő; hangerő; hatóerő; horderő; igaerő; izomerő; jogerő; lelkierő; lóerő; munkaerő; önerő; őserő; segéderő; szakerő; tanerő; táperő; termelőerő; tetterő; törvényerő; túlerő; varázserő; vásárlóerő; véderő; villanyerő; vízerő; vonzóerő.
