érő [1]
érő [1] melléknév -en [e]
I. Érintő, érkező, terjedő.
1. Olyan, aki, ami érint, eltalál, megüt vkit, vmit. A partot érő csónak; a sebhez érő csipesz; a hátát érő labda; a karját érő puskagolyó.
2. Vmeddig v. vhova jutó, érkező. A faluba érő katonák; a földet érő repülőgép; a célba érő futó.
3. (csak -ig ragos határozóval) Olyan, aminek a kiterjedése, kül. magassága v. mélysége vmeddig nyúlik, vmeddig ér [I. 3]. Bokáig érő sár; derékig érő víz; ® égig érő; földig érő szoknya; térdig érő kabát; a tetőig érő fa. Hegyes görbe botjával leereszkedett a magas partról a bokáig érő fagyos hóban. (Krúdy Gyula)
4. Véget érő: olyan, aminek vége van, ami befejeződik vhol v. vmikor. A nyolc órakor véget érő előadás.
II. Olyan, ami vmit, vmennyit ér (II. 1), aminek vmivel egyenlő értéke van. Keveset, sokat érő munka; száz forintot érő váza; aranyat érő májusi eső; vagyonokat érő. Lelkemnek egyedűli, De egy világnál többet érő kincse. (Petőfi Sándor) Csupa kincset érő tanács! Kár lenne, ha csak egyet is elfelejtenék belőle. (Gárdonyi Géza)
