eredmény
eredmény [e-e] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Vmely cselekvésnek, folyamatnak (végső) következménye. A tárgyalás, a választások, a vizsgálat eredménye; tudományos eredmények; eredménnyel ® jár. Arra az eredményre jutott, hogy … || a. Az, ami vmely cselekvés, folyamat (végső) következményeképpen létrejött. Jó munkájának eredménye holdanként húsz mázsa búza. Ez a tanulmány háromévi szorgos kutatás eredménye. Mennyi jót | akartam én is és mennyi rossz | lett az eredmény. (Szabó Lőrinc) || b. Jó eredmény, siker. Kimagasló eredmény; fáradozásának megvan az eredménye; eredményt ér el; nem ér el semmi eredményt; számba veszi az eredményeket és a hibákat.
2. (mennyiségtan) Vmely számtani művelettel kapott mennyiség. Az osztás, a szorzás eredménye. Ha húszat elosztunk öttel, az eredmény négy. Kijött az eredmény? || a. (régies) <Mérlegen> számokban kifejezett súly. A mérleg szüntelen hullámzott, mozgott és nem állt meg eredményt mutatni. (Mikszáth Kálmán)
3. (sport) A mérkőzés, verseny (végső) kimenetelének számszerű kifejezése. ® Szoros eredmény. Az eredmény 2 : 1 a hazai csapat javára. A félidő eredménye 1 : 0 volt.
4. (iskolai) A tanulmányi teljesítmény, ill. az előmenetelt jelző osztályzat(ok) v. ezeknek átlaga. Vizsgáit jeles eredménnyel tette le.
Szóösszetétel(ek): 1. eredménydús; eredményelszámolás; eredményhirdető; eredményjegyzék; eredményjelző; eredménykimutatás; eredményközlés; eredménylista; eredmény-nyilvántartás; eredménytábla; eredménytovábbítás; eredménytöbblet; eredményvizsgálat; eredményvonal; 2. átlageredmény; csúcseredmény; időeredmény; látszateredmény; összeredmény; szinteredmény; terméseredmény; végeredmény.
eredményű.
