eredj
eredj [ereggy] tárgyatlan ige -etek [e-ë] (csak felszólító mód egyes szám és többes szám 2. személyben), (népies) eridj [eriggy], (tájszó) ergye [e-e] -tek [ë] (bizalmas)
1. <Enyhébb felszólításként v. kérésként:> menj, indult vhova v. vmit (el)végezni, (meg)tenni. Eredj fiam, hozz egy pohár vizet! Ergye rózsám, végy fekete pántlikát, pántlikát, Kösd be vele a kedvesed kalapját, kalapját. (népköltés) Eredj, fiam, eredj, Pósafalvi János, | Nézd meg a vén Toldit: beteg-é, halálos? (Arany János) Eredj a konyhába, kérj valami ennivalót. (Móricz Zsigmond)
2. <Indulatos beszédben, főként állandósult szókapcsolatokban:> látni se akarlak többé, tűnj el a szemem elől; pusztulj innen. Eredj a dolgodra, a pokolba, a szemem elől! Eredj innen, hagyj békén! Monda s e szavakkal: „most eredj pokolba!” | Eldobá a kámzsát, messzi egy zugolyba. (Arany János) Eredj most a szemem elől, ne lássalak, mert csak az epém forr fel. (Mikszáth Kálmán)
3. (indulatszó-szerűen csak egyes számú alakban) <Enyhébb bosszankodás v. kételkedés kifejezésére.> Eredj v. eredj már v. ugyan eredj: ne mondj ilyent nekem, ne beszélj, ne tréfálj. Eredj már! A három elsőt még csak elhiszem; de a negyediket [a fiam házasságát] mondd az odvas fának! (Jókai Mór) Az én alakomnak keskeny képe van, szép homloka, sűrű szöghaja. – Ennek is az volt – sóhajtá Mari. – Ugyan eredj! Te csak rámondod. (Mikszáth Kálmán)
