ellene
ellene [e-e-e] határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos) ..nem [ë], ..ned [ë], ..nünk, ..netek [ë-ë], ..nük v. ..nök. Nyomósítva: őellene, őellenük.
1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, közösség, tárgy v. dolog ellen. Ellenem acsarkodik; ellened támad; ellenünk fordul. Ő a vezér, őellene intrikálnak. Aki nincs velünk, az ellenünk van. Sárossy egy versének paródiája. A vers után, de nem ellene … (Arany János) Egy küldöttség volt nálam megyédből, mely gróf Topsichot kívánja főispánnak. Van ellene kifogásod? (Mikszáth Kálmán)
2. <Állandósult szókapcsolatokban.> Ellene vall ¬ vminek; ellene van vminek: ellenzi. Ellene vagyok mindenféle huzavonának. Ellene szól, mond vminek: a) (vmi) ellentmond, cáfolni látszik. Ez a körülmény ellene szól annak, amit az előbb állítottál. b) (ritka) (vki) ellenez. [Laczfi] ellene szól … Hogy a király oly kis hadat általküldjön Ellenséges földön. (Arany János) Egy makulányi lélekereje sem volt, hogy ennek a tervnek ellene tudjon mondani. (Jókai Mór)
II. névutó (-nak, -nek ragos szó után v. ritk. előtt, azzal együtt értve) (elavult) (Vki, vmi) ellen. [Isten] haragra gerjedt népének ellene. (Arany János)
