ellenébe
ellenébe [e-e-e] határozószó és névutó
I. határozószó (személyragos és határozóragos) ellenembe [e-e-ë-e], ellenedbe [e-e-ë-e], ellenünkbe, ellenetekbe [e-e-ë-ë-e], ellenükbe [e-e-e]. Nyomósítva: őellenébe, őellenükbe.
1. (elavult) Abba az irányba, ahonnan a szóban forgó v. a személyraggal megjelölt személy v. tárgy közeledik, elébe, feléje, szemközt vele. Barátságodban, mellyel önkényt jövél ellenembe, … tarts meg. (Kazinczy Ferenc) || a. (régies) A szóban forgó személy felé. Mosolyogva tekintek Ellenedbe | Keggyel tölt Istennő. (Kölcsey Ferenc) Győzelemből várják a királyt … Vágyva néz sok hű szem ellenébe. (Vörösmarty Mihály)
2. (ritka) Ellenséges indulattal eltelve a személyraggal megjelölt v. a szóban forgó személy, dolog iránt (esetleg vele szemben támadólag). Óság-tartók népe most ront ellenünkbe. (Ady Endre)
II. névutó (ragtalan v. személyragos szó után, ill. -nak, -nek ragos szóval kapcs. ezzel együtt értve)
1. (régies) A megnevezett v. megjelölt személlyel v. dologgal szembe (haladva). Remény és csüggedés közt megyen ellenébe sorsa elválásának. (Kazinczy Ferenc) Mondd nékem, hogy én menjek … ellenébe a fegyvereknek. (Csokonai Vitéz Mihály) Én innen a csatába rohanok, Talán halálba, sírom ellenébe. (Vörösmarty Mihály)
2. (népies) Ellenében (II. 2). Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl. (Csokonai Vitéz Mihály)
