elkövet
elkövet tárgyas ige
1. <Vmely elítélendő v. kifogásolható cselekedetet> megtesz, megcselekszik. Árulást, bűnt, gaztettet, hibát, igazságtalanságot, meggondolatlanságot követ el; ® erőszakot követ el vkin. Öngyilkosságot követett el. Elkövette azt a ballépést, hogy … Gonosz mostohája | … ki tudja, még mit el nem követ rajta, Ha fenyegetésem zabolán nem tartja. (Petőfi Sándor) A siker legkisebb reményéért is képesek lettünk volna bármely bolondságot elkövetni, akár életünk kockáztatásával is. (Kuncz Aladár) Attól tartottam, … hogy egy „rejtélyes” ok miatt öngyilkosságot követ el. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas, tréfás, gúnyos) Elkövet vmit: kétes értékű, erősen kifogásolható dolgot létrehoz, elkészít. Ezt a festményt én követtem el. Ki követte el ezt a cikket, ezt a verset? A lehető legkönnyebb a mai világban, mikor arra adja az ember a fejét, hogy elkövet egy népszínművet. (Tömörkény István)
2. Mindent v. minden lehetőt v. elképzelhetőt elkövet: mindent megtesz <vmely cél eléréséért v. vkinek az érdekében>. Mindent elkövetett, hogy munkához jusson. Mindent elkövet a fiáért.
elkövetés; elkövetett; elkövethető; elkövető; elkövetett.
