elkötelez
elkötelez tárgyas ige
1. (választékos) Elkötelez vkinek, vminek v. vmire: vkit arra kötelez, hogy vkinek, vmely ügynek, eszmének feltétlen híve, segítője legyen, ill. hogy tegyen v. végrehajtson vmit. Nem engedi, hogy meggyőződése ellenére bármire elkötelezzék. A felelőtlen vezetők elkötelezték az országot a német fasizmusnak. || a. Elkötelezi magát vminek v. vmire: hívéül szegődik vmely ügynek, eszmének, mozgalomnak, ill. kötelezettséget vállal vmely cselekvésre, magatartásra. Elkötelezi magát az ügynek. Elkötelezi magát az eszme terjesztésére. Elkötelezte magát a tudománynak.
2. (népies, régies) Kötelező módon elígér, odaígér vkinek vkit, ill. odaígéri magát. A lány már elkötelezte magát egy más férfinak. Édes testvérhúgom: Elköteleztelek be Törökországba, Nagy török császárnak Jegybeli mátkának. (népköltés) [A diákot] az édesanyja, még születése előtt, elkötelezte az ördögnek. (Jókai Mór)
elkötelezés; elkötelezett; elkötelező.
