ëzés
ëzés főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (nyelvtudomány)
Némely magyar nyelvjárásnak s a köznyelvet beszélők egy részének az a kiejtési sajátsága, hogy bizonyos szavakban, toldalékokban a zártabb ë és a nyíltabb e hang használatában határozott különbséget tesz (pl. az ember szó első szótagjában nyílt e, második szótagjában zárt ë hangot, az édes, élez, megyünk, tesztek szavakban zárt ë hangot ejt).
