ezés
ezés [e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (nyelvtudomány)
Több magyar nyelvjárásnak s a köznyelvet beszélők egy részének az a kiejtési sajátsága, hogy a zártabb ë hangot nem különbözteti meg a nyíltabb e hangtól, s megkülönböztetés helyett minden helyzetben (pl. az ember szó mindkét szótagjában) nyílt e hangot ejt.
