esküvés
esküvés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (ritka) Az esküszik (1–2) igével kifejezett cselekvés; eskü tétele, esküvel való bizonyítás, vminek esküvel való állítása, megfogadása. || a. (irodalmi nyelvben, régies) Eskü. Neked oltár előtt nagy esküvést teszek. (Vörösmarty Mihály) Könnyű dibdáb játék maga, esküvése, Pajkos gyermek a sors, csak úgy játszik véle. (Arany János) Ime én esküvésemhez híven megjelentem előttetek. (Jókai Mór)
2. (elavult) Esküvő.
Szóösszetétel(ek): összeesküvés.
esküvési.
